Túl késő lesz, hogy várjam, közelebb
jössz még, nekem ez a szerepem már.
Kártyámról gyorsan tűnik az egység,
Semmi kétség. Csendben, halkan köddé
feszül az emlék, Hiszem én, hogy így
lesz jó. Nem számít, merre töltöd az
estéd. Hisz nem ismerlek már.
Egy csók, És semmi nem történt,
De nekem így volt szép. Látod,
Ha vársz egy percig még,
Majd meglátod, Hol jár a szél.
Túl késő lesz, hogy várjam, közelebb
jössz még, nekem ez a szerepem már.
Kártyámról gyorsan tűnik az egység,
Semmi kétség. Csendben, halkan köddé
feszül az emlék, Hiszem én, hogy így
lesz jó. Nem számít, merre töltöd az
estéd. Hisz nem ismerlek már.
Túl szép, hogy mindig az is legyen,
Csak élem az életem. Rossz hír,
Hogy senkim sincs velem,
De nem bánom,
Hogy úgy elmentél Egyszer rég.
Úgy volt,
Rosszul érzem majd
Magam, csak mint más.
De látod,
Nem is problémás.
De nem bánom,
Hogy úgy elmentél
Egyszer rég.
Túl késő lesz, hogy várjam, közelebb
jössz még, nekem ez a szerepem már.
Kártyámról gyorsan tűnik az egység,
Semmi kétség. Csendben, halkan köddé
feszül az emlék, Hiszem én, hogy így
lesz jó. Nem számít, merre töltöd az
estéd. Hisz nem ismerlek már.
Szeptember végén,
ha elmúlt a nyár,
Sose bánd.
Mert szép még aholnap
És a fülledt éjszakák.
Érzem, hogy senki se bánt
Ó többé már.
Túl késő lesz, hogy várjam, közelebb
jössz még, nekem ez a szerepem már.
Kártyámról gyorsan tűnik az egység,
Semmi kétség. Csendben, halkan köddé
feszül az emlék, Hiszem én, hogy így
lesz jó. Nem számít, merre töltöd az
estéd. Hisz nem ismerlek már.