Édesanyám rózsafája
Engem nyílott utoljára.
Bár sohase nyílott volna, nyílott volna
Maradtam volna bimbóba hadd el, hadd.
Én vagyok az aki nem jó
Fellegajtó nyitogató.
Nyitogatom a felleget, a felleget,
Sírok alatta eleget hadd el, hadd.
Sírok, mikor nem látja más,
Hull a könnyem, mint kútforrás.
Hull előmre, hull a földre, hull a földre,
Hull a gyászos kebelemre, hadd el, hadd.
Titkon szeretőt tartani,
Bajos aztat elrejteni.
Már ezután olyat szeress, olyat szeress,
Akit könnyen elfelejtesz, hadd el, hadd.
Édesanyám sok szép szava,
Kit fogadtam, kit nem soha
Megfogadnám, de már késő, de már késő,
Hull a könnyem, mint az eső, hadd el, hadd.