Sötét felhők alatt járok
a város szinte fénytelen
Sötét felhők fenn az égen
nyomasztó súly a szívemen
Zárulnak sorra az ablakok az ajtók
ijedt a csend vihar előtt
A lelkemre támadnak komor látomások
úgy szeretnék szelíd esőt.
ll:Sötét felhők alatt járok
hosszú évek óta már
Életemben ritka vendég
a bánatoldó napsugár
Zárulnak sorra az ablakok az ajtók
ijedt a csend vihar előtt
A lelkemre támadnak komor látomások
úgy szeretnék szelíd esőt.
Jöjj hát sikoltva zúgó szélvihar,
vakító villanás, mennydörgő robaj,
felhőszakadás
csak szakadjon le a szívemről
ez a bénító nyomás!