Elveszett egy szerelem, amit régóta kerestem,
De találtam egy lányt, akit már régóta lestem.
És igen beleestem, ez lett az én vesztem,
Szerettem, imádtam, mindent érte tettem.
És más csajokkal egyáltalán nem is szemeztem,
Mindenhol az ő kis képe lebegett előttem.
Mikor megkérdeztem, 'ugye szeretsz engem?'
Nem válaszolt nekem, csak elnézett csendben.
Hirtelen egy egész világ fordult meg bennem,
Vajon most mit csináljak? Mit kéne most tennem?
Ekkora fájdalmat még soha nem éreztem,
Csak itt állok egy helyben és érzem, elvéreztem.
Egyszerre egy hatalmas űr lett a szívemben,
És rájöttem hibáztam elég sokmindenben.
De lassacskán már egyáltalán nem hiszek Istenben,
Mert nekem eddig soha nem segített semmiben.

Refrén (2×):
Eddig te voltál a tűz, ami lángra lobbant bennem,
Eddig te voltál a víz, ami megtisztított engem.
Eddig te voltál a nap, ami fény volt életemben,
Eddig te voltál a hold, ami álom volt szememben.

Elég sokszor könyörögve, kérdve néztem fel az égre,
Mikor leszel már cica, vajon melletem már végre ?
Mikor lesz az, amikor majd foghatom a kezedet,
Mikor lesz az, amikor tisztán látom szemedet ?
Csak kérdésekkel kergetlek, hisz megölted a szívemet,
Remélem érzed már, ez egy utolsó üzenet.
Láttam, hallottam, éreztem és felfogtam,
Ott voltunk és kettőnk közül te álltál csak nyugodtan.
Annyit éreztem, hogy a szívem a torkomba dobban,
Ekkor már tudtam, tényleg a játékod voltam.
És igaza lett a csajoknak, a spanoknak, a barátoknak,
Mindenkinek, aki azt mondta, hogy veled vigyázzak.
Páran voltak ők, akik ha szomorú voltam vígasztaltak,
Nekik köszönöm mindazt, amit a bajban nekem adtak.
Ők mondták, hé Peti semmi baj, annyit nem ér az a csaj.

Refrén (2×):
Eddig te voltál a tűz, ami lángra lobbant bennem,
Eddig te voltál a víz, ami megtisztított engem.
Eddig te voltál a nap, ami a volt életemben,
Eddig te voltál a hold, ami az álom volt szememben.

Az az igazság édes, hogy te voltál a mindenem,
Igen én is furcsán nézek, hisz nem is voltál velem.
Nem fogtad a kezem, nem kerested tekintetem,
Emlékezz, hogy mondj valamit mennyit könyörögtem.
Én mondtam szeretlek és a könnyekkel küszködtem,
Te csak lazán egy nem tudom-mal szúrtad ki a szemem.
Na most képzeld el, vajon ott akkor mit érezhettem ?
Miközben ezt a szöveget írtam nem egyszer könnyeztem.
Mint minden, ez is igaz, nem titkolom, nem szégyenlem,
Pár napja még te voltál számomra a lételem.
Még most is szeretlek, de te velem csak játszottál,
A hátam mögött mással jártál, átvágtál, becsaptál.
A többit már ha nem muszáj, nem is sorolnám,
És tudom, hogy nem hiába jár az a nagy szám.
Csaj szeret, hát persze, csak szórakozni velem,
Keress egy másik madarat, mert azt nem engedem.

Refrén (2×):
Eddig te voltál a tűz, ami lángra lobbant bennem,
Eddig te voltál a víz, ami megtisztított engem.
Eddig te voltál a nap, ami fény volt életemben,
Eddig te voltál a hold, ami álom volt szememben.