Személyes hangvételű videóklippel lepte meg rajongóit Tarány Tamás
tovább
Mítosz
LDG
Refr.1.
A hiedelem, riedelem,
Nézd a szemem, hát tarts velem,
És, ha látod az erdőt a fától,
Felmentelek az árok alól.
Majd csak szólok, ha kezdem a tesztem,
Mert az emlékeket sorba leeresztem,
Hiszen a kezdet a legnehezebb,
Aztán légy kicsit kedvesebb.
1.vsz.
A valóság, csupán csak illúzió,
Hol a képzeleted szárnyal több száz millió,
Eyyo, eyyo, végtelen a variáció,
Amíg szárnyal a szó…
Egy lelassított kép, egy felgyorsított álom,
Egy elfeledett látomás a szárnyalásom,
Nincsen másom? Mert arra nem is vágyom,
Hiszen látom…
Azt, hogy mit kéne tennem, de képtelen vagyok,
Szavamat mondanám, de hallgatok,
Hiszen délibáb a hold is, s az angyalok,
Hullanak a csillagok…
Ragyogó a közel, de sötét a távol,
Mindent megteszek a „Z”-ig az „A”-tól,
De senki se szól…
Refr.1.
2.vsz.
Mert a félelem már a hatodik elem,
De ez rég nem az, nem, nem, nem szerelem,
Pedig kell nekem, mindig elviselem,
De remélem, hogy nem ez lesz az életem,
Csukd csak be a szemed, és repülj velem,
Van itt még egy hely éppen mellettem,
És, ha zsibbad a való, a táj összefolyik,
A semmi is relatív, minden változik,
Én nem tagadom, akarom,
Hiszen a zártságtól jobb szabadon,
Mert csak szárnyal a képzelet, a fantázia,
Amikor melléd kerül a három grácia,
És a csönd, hirtelen megszakad,
Aztán elmúlik a külvilág egy pillanat alatt,
Szabad a szalag, a film homályba borul,
Minden egyszeriben egy helyre összpontosul.
Refr.2.
3.vsz.
Kezdődik a lelki fúzió,
Amikor létrejön az idillió,
És a szó, már egy cseppet se számít,
Mert az érzékek is csalnak, minden csak ámít,
Áthárul a gond most másra,
Az eszedre hallgass, ne egy látomásra,
Mert a másnapodra, már egy másik hold figyel,
A te választásod, hogy te miben hiszel,
A zöldszemű szörny, aki lágyan tombol,
Egy-két szó, és rögtön lerombol,
Vagy a fehér bőr és a hűvös pillanat,
Hamar elmúlik néhány óra alatt,
Egy halvány csípés csak az érzéki fájdalom,
Majd összemorzsol, mint egy hatalmas malom,
Az érzelem dominál túl, a szavakon,
Amikor megcsókolod őt, az utolsó napon.
2003.
A hiedelem, riedelem,
Nézd a szemem, hát tarts velem,
És, ha látod az erdőt a fától,
Felmentelek az árok alól.
Majd csak szólok, ha kezdem a tesztem,
Mert az emlékeket sorba leeresztem,
Hiszen a kezdet a legnehezebb,
Aztán légy kicsit kedvesebb.
1.vsz.
A valóság, csupán csak illúzió,
Hol a képzeleted szárnyal több száz millió,
Eyyo, eyyo, végtelen a variáció,
Amíg szárnyal a szó…
Egy lelassított kép, egy felgyorsított álom,
Egy elfeledett látomás a szárnyalásom,
Nincsen másom? Mert arra nem is vágyom,
Hiszen látom…
Azt, hogy mit kéne tennem, de képtelen vagyok,
Szavamat mondanám, de hallgatok,
Hiszen délibáb a hold is, s az angyalok,
Hullanak a csillagok…
Ragyogó a közel, de sötét a távol,
Mindent megteszek a „Z”-ig az „A”-tól,
De senki se szól…
Refr.1.
2.vsz.
Mert a félelem már a hatodik elem,
De ez rég nem az, nem, nem, nem szerelem,
Pedig kell nekem, mindig elviselem,
De remélem, hogy nem ez lesz az életem,
Csukd csak be a szemed, és repülj velem,
Van itt még egy hely éppen mellettem,
És, ha zsibbad a való, a táj összefolyik,
A semmi is relatív, minden változik,
Én nem tagadom, akarom,
Hiszen a zártságtól jobb szabadon,
Mert csak szárnyal a képzelet, a fantázia,
Amikor melléd kerül a három grácia,
És a csönd, hirtelen megszakad,
Aztán elmúlik a külvilág egy pillanat alatt,
Szabad a szalag, a film homályba borul,
Minden egyszeriben egy helyre összpontosul.
Refr.2.
3.vsz.
Kezdődik a lelki fúzió,
Amikor létrejön az idillió,
És a szó, már egy cseppet se számít,
Mert az érzékek is csalnak, minden csak ámít,
Áthárul a gond most másra,
Az eszedre hallgass, ne egy látomásra,
Mert a másnapodra, már egy másik hold figyel,
A te választásod, hogy te miben hiszel,
A zöldszemű szörny, aki lágyan tombol,
Egy-két szó, és rögtön lerombol,
Vagy a fehér bőr és a hűvös pillanat,
Hamar elmúlik néhány óra alatt,
Egy halvány csípés csak az érzéki fájdalom,
Majd összemorzsol, mint egy hatalmas malom,
Az érzelem dominál túl, a szavakon,
Amikor megcsókolod őt, az utolsó napon.
2003.
kapcsolódó videók
keressük!
