Minden lámpa kialudt már,
Rendőr sem felügyelt ránk,
Mi voltunk csak ketten
A sokat látott Városligetben
A tribün szellemei azt suttogták
Éljen Magyarország!
Ártatlanul mosolyogtál,
Kidőlt padhoz szorítottál,
Halk voltál, nem féltél,
Mindent adtál és nem kértél.
Jellemző életkorban
Odaadó a szerelem.
A tested olyan egyedül volt,
De egy perc után együtt forrott
Velem együtt, így ketten
Felnőttünk az éjféli csendben.
Leborultunk és azt éreztük
Nekünk mindent lehet.
Semmit sem tehetek már,
Elmúlt ez a szerelem már.
Emlékezz, nem régen
Nem voltak ellentétek
Szépen alakult elképzelések,
Jövőbe vetett hitünk.
:A múltam most már eltemethetem,
Fájdalmas néha visszaemlékeznem.
Azon a hűvös esetén rólunk álmodott a Föld,
17 év vágyainak emléke ma is bennem él: