Süvítő szél, szelte szét,
Lehel Kürtje zöngését.
Derékba törette a kíntorna,
mintha a kín, rím volna?
Nevettess meg, szerettess meg
EGYÜTT váltjuk a Világot meg!
Erdő mélyén CSENDországban
a FÁK között a boldogság van…
Ha rezdülnek lombok, ágak,
Mintha IMÁT suttognának!
Nevess és szeress!
Annyira jó,
ha, ha, ha…
Rád fordul a NAPraforgó.
Annyira jó hajó…ha jó a cél…
Palack orrú Delfin kísér,
nyílt vizeken, tengereken,
tükröződő fellegeken.
Volna vala, a HALAK hava…
Ezt őrizvén, néma IMA:
Elevenen vele, Vele…vele…vele…
Elevenen ELEVEN, Elevenen ÉL!
Elevenen ÉLve, ÉLve ELEVEN.
Elevenen ELEVEN, Elevenen ÉL!
Szó…Szó…Szó… Szó, AMI Szó.
Szól a szív, AMI, oly-oly JÓ.
Hisz nélküle, mint a JEGENYE FA sor…,
Határt őrzök, határon TÚL!!!
Nélküle, mint a jegenye FA sor,
Határok közt, határon túl!