A toronyházak az égig érnek
A mocskos utcák nem mesélnek
A szemét eltakarja a múlt nyomát
A régi dalok hamisan szólnak
A fényképek mind megfakulnak
De az emlékek itt bent élnek tovább
Mert kell egy szó
És kell egy kéz
Kell egy otthon, ahova mindig visszatérsz
Mert kell egy szó
És kell egy kéz
Kell egy otthon, ahova mindig visszatérsz
Én emlékszem az első csókra
Az első mosolyra, és arra a szóra
Hogy elhittem, hogy soha véget nem ér
És emlékszem a sok jó barátra
És érzem nem éltem hiába
Akármerre is sodorjon a szél
Mert kell egy szó
És kell egy kéz
Kell egy otthon, ahova mindig visszatérsz
És kell, kell egy szó
És kell, kell egy kéz
És kell egy otthon, ahova mindig visszatérsz
És kell minden emlék, a remény és a vágy
És keresd a jót, amit gyakran nem találsz