Szobámban állok
És furcsa a sötétség
Magányos pillanatok
Míg el nem jő az éj
Néma csendből zengnek fel
Az ismerős dallamok
Míg rá nem jövök, ki játssza
Tudom, hogy rab vagyok
Nézek ki az ablakon
De nem látok tovább
Tükröződnek a fények
Nem akarom, de félek
Az ablaknak hátat fordítok
A sarokban sírok
Miféle világ ez körülöttem?
Lélegezni nem bírok
Csak hallgatom a dallamot
S már tudom, mi ez a zene
Odamegyek az ablakhoz
Hogy megtudjam, igazam van-e
Nézek ki az ablakon
De nem látok tovább
Tükröződnek a fények
Nem akarom, de félek
Letépem a függönyt
Kitöröm az üveget
Kinézek a sötétbe
S már látom az, mit eddig nem
Énekeld velem, hogy nem félsz
Nem vagy rab és nem vagy báb,
Az élet, amiért élsz
Kinéztem az ablakon
A világ része lettem
Sötétség és fájdalom
Nem ölhet meg engem
Kinéztem az ablakon
A világ része lettem
Sötétség és fájdalom
Nem ölhet meg engem