Feljön a hold és várom én a percet, hogy újra itt legyél szívem, még remél a fájdalom még bennem él, hogy tönkre tesz a magány, mert lelkem örökké visszavár és látom hiába már egy emlék, marad, csak semmi más mond, hogy van remény, mert megöl lassan a szenvedés és a kín, mert látom én a múltat, mely ragyog és gyönyörű szép már.
Mond, hogy van remény a szívem s a lelkem csak a tiéd, csak simogass úgy, mint rég, mert nélküled az élet üres és semmit se ér.