Egy földlakó voltam, vándor az éjben.
Szállni akartam a vágyak tüzén.
Sok légváram épült ott fenn a magasban
Távol a lét peremén.
Bármibe fogtam, jol kinevettek.
Tervem ezer volt, de mind összedőlt.
Egyszer aztán tul nekirugaszkodtam
S a Tejúton ébredtem fel.
És most itt ballagok a gitárommal,
A csillagok kisérnek, az univerzum közepén.
Keresek egy helyet, hol nem zavarhatnak,
És jol megleszünk te meg én – te meg én.
Az álomnak földjét sokszor bejártam
De bármihez nyultam, semmivé vált.
Egy hang itt legbellül mindig azt sugta,
Hogy küzdjél egy életen át.
A földön két lábbal nem könnyü járni
Gyakran csak szárnyalsz, vagy sodor az ár.
De szivem legmélyén mindig éreztem
Hogy egyszer majd szebb jövö vár.
És most itt ballagok a gitárommal,
A csillagok kisérnek, az univerzum közepén.
Keresek egy helyet, hol nem zavarhatnak,
És jol megleszünk te meg én – te meg én.