Felkelsz az ágyból a fény felé nézve
Napsütésből is vihart kavarnál
Ha megtehetnéd, de évek óta
Hatalmadban semmisem áll már

Izzadt kezedből a forró kávé
Földre hullik - már nem is bánod
Lehajtott fejjel indulsz el ma is
Épp úgy, ahogy mindig csinálod

Sietve lépsz a tömeget nézve
Azt hiszed, neked van csak rossz napod
Biztos csak veled szúrt ki az élet
A nőd és a kutyád is elhagyott

Hajnalban kelsz és későn fekszel
A munkád kemény s nem érdekes
Mit ér az élet, ha így éled
Nem vagy ász, talán csak makk 7-es

Hogy mért van így, ne kérdezd tőlem
Tán a balsors a mestered
Elötted szakadék, mögötted árok
Hogy hova lépsz, neked egyre megy


Refr.: Remélted, hogy rég vége
Remélted, hogy elmúlt minden
Remélted, de folyton újra indul
Rossz napoknak a rabja lettél
Azon tűnődsz, hogy mit tehetnél
A lelked adnád, csak ezt a napot éld túl


Ha tükörbe nézel, néha még látod
Boldog napjaid hogyan teltek el
Azt mondod, mára nem maradt semmi
Nincs, aki beléd életet lehel

Megmondtam százszor, elég a gyászból
A sajnálkozás rajtad nem segít
Ha hited nincs, akkor tőlem ne kérdezd
Az ember erőt honnan merít

Megint egy új nap és hideg a hajnal
Valami mégis megmozdul benned
Talán csak vágy, talán a tett is
Ha össze is törtél, fel kell kelned

És ez az érzés, mint mézédes nektár
Fáradt testedben lassan szétárad
Csitul a vihar, mit az élet kavar
Áldás a lét, hát minek a bánat


Refr.: Ne gondold, hogy mindig így lesz
Magadban bízz, más is így tesz
Ne gondold, hogy az élet megfakul
Rossz napoknak a rabja voltál
De valamit végre megtanultál
Ha hited veszted, a bánat ejt rabul


Barátom, látod, neked is könnyebb
Így, hogy elhitted
Elötted a jövő, mögötted árok
Hogy hova lépsz, az nem mindegy


Refr.: Ne gondold, hogy mindig így lesz
Magadban bízz, más is így tesz
Ne gondold, hogy az élet megfakul
Rossz napoknak a rabja voltál
De valamit végre megtanultál
Ha hited veszted, a bánat ejt rabul