Valami történt: egy látomás csupán vagy tényleg igaz volt?
Valami örvény: ami ma változást hozott, lelkedben vihar dúl.

Mondd, mit érzel? Mondd, mire vársz?
Attól félsz, hogy rátalálsz?
Tudod a kérdést, s hogy mi lehet a válasz,
De senki se tudja melyik utat válaszd!

Az örvény elkapott és mélyre húz,
Nem menekülsz előle, nincsen kiút.
Nem lehetsz kivétel, úgyis utolér
Ha lehunyod a szemed, újra minden szép.

NE KÉRDEZZ, NE KÉRDEZZ!
AZ ÉLET NÉHA KÖNYÖRTELEN!
NE KÉRDEZZ, NE KÉRDEZZ!
A VÁLASZT ÚGYSEM ÉRTHETED!

Hallod a léptet: a régmúltból valaki halkan hozzád szól.
Látod a képet: megkopott bár, de tudod, hogy igaz volt.

Miért állsz még? Mondd, mire vársz?
Miért nem indulsz útra, hogy újra lásd?
Hallhasd a hangját, láthasd az arcát,
Érezd, hogy szabad vagy és nincs határ.

Az örvény elkapott és mélyre húz,
Nem menekülsz előle, nincsen kiút.
Nem lehetsz kivétel, úgyis utolér
Ha lehunyod a szemed, újra minden szép.

NE KÉRDEZZ, NE KÉRDEZZ!
AZ ÉLET NÉHA KÖNYÖRTELEN!
NE KÉRDEZZ, NE KÉRDEZZ!
A VÁLASZT ÚGYSEM ÉRTHETED!

Ha meglátod: csak állj meg és nézd, szemeddel simogasd,
Ha megvárod: állj elé, ne tétovázz, nehogy elszalaszd.

Mire vársz még? Mondd, mire vársz?
Hogyha tudod mit érzel, akkor lépj tovább!
Csak a szemébe nézzél, ő tudja és érzi:
Az emlék már halvány, de szívetek vérzik.

NE KÉRDEZZ, NE KÉRDEZZ!
AZ ÉLET NÉHA KÖNYÖRTELEN!
NE KÉRDEZZ, NE KÉRDEZZ!
A VÁLASZT ÚGYSEM ÉRTHETED!