Este van és a vonaton ülök Debrecen felé
A nagyállomáson nem tudom hogy mi vár még
De nekem hiányzol Édes, nem felejtlek el téged
Hidd el nekem Baby, nem felejtlek el téged
Sohasem, ha netán elvakítana a bûvölet
Megérkeztem, le is szálltam, ott állta peronon egy vörös lány
Bekattanva felejtettem fogadalmam nincs is talán
Becserkésztem, meg is tettem, mit ép ésszel nem lehet
Hogy aznap este egy szállodában a lányt az ágyamba fektettem
Ez nem lehet, mondd mért van ez, hogy a fogadalmam megszegtem
Másnap reggel felébredtem, a fejemhez kaptam, mit tettem?
Kimentem és a tükörbe néztem, észrevettem hogy más ember lettem
A régi énem elfeledtem, nincs már visszaút
Debrecenből a gyorsvonat már régen elindult
Forr a vérem, nem én kértem, én ez vagyok
Ellenállni, jegyben járni én már nem fogok… én már nem tudok…