Mi vagyunk Azahriah – megnéztük a filmet, ilyennek láttuk
tovább
Népmese
Geréb
Ha éppen nincs mit csinálnom, hát népmeséket költök:
Én a szegény ember vagyok, úgyhogy te leszel az ördög!
Vagy te leszel a burkuskirály: megittad a borocskám?
Majd elhúzom a nótádat: ki a zsákból botocskám!
Segíts nékem Uram! Kell az életük is!
Gyertek gazok bátran, aztán táncoljatok tük is!
Megküzdök a királlyal, az úrral, a paraszttal:
akadjon a torkukon a terülj-terülj asztal!
Vakmerő a nincstelen, ki nagyon sokat bukott,
én hidegvérrel vágom le az aranytojó tyúkot!
Az aranyhalat kifogom, s ha fogok mellé busát,
csak rádobom a tűzre, meg sem ízlelem a húsát!
Az aranyalmafából tábortüzet rakok, csak egy pálcát vágok belőle,
hogy használják a vakok:
támasznak az úton, s ha egy gazdag velük pihen,
azzal üssék agyon, vagy azzal szúrják szíven!
Miseborba fojtom az összes kövér papot!
Isten nevét harsogva lopják csak a napot!
Körülvéve aranytól, sok szobortól, sok képtől,
az utolsót is elveszik a jámbor lelkű néptől.
Fussanak a csendőrök is amíg megtehetik,
különben a nevem sírva emlegetik!
Korbácszene mellett ülnek vigaszságot?
Most az egyszer én teszek velük igazságot!
Hetedhét határon túlrepít az álom:
Galambom! Tubicám! Te leszel a párom!
Király jóváhagyását a nászunkra nem várom,
a lakodalmi táncot majd a koporsóján járom!
Járom elejébe két kicsi ökrömnek,
Gazduram! Elébe két kemény öklömnek!
Megfogom a munkát, forgatom a földet,
verek a parasztra, kéket, aztán zöldet!
A legnagyobb királyfinak leszakadt a lába,
piros vizet vitt onnan a Kapos meg a Rába,
a középső általam bekoppant egy fába,
a kicsi meg sem született, én voltam a bába!
A bálba nem hívtak, de meg sem kérdeztek,
ettek-ittak amíg az öcséim éheztek,
húgaim szomjaztak, szolgálni érkeztek,
csendes bál az bizony, amit megmérgeztek!
Szegénylegény jóllakik az igazság ízével,
szegény leány szomját oltja bosszúnak vízével:
ismeri az úri fiút, tudja milyen lesz ő,
ha eltörik a hátán néhány mogyorófavessző!
Ilyen a nép fia, ha valamit eltökél,
s ha lesz a fején zsák, és a nyaka körül kötél:
mosolyog ő azon, mert tudja a gavallér,
hogy az ő nyakát százszor jobban szorítja a gallér!
Én a szegény ember vagyok, úgyhogy te leszel az ördög!
Vagy te leszel a burkuskirály: megittad a borocskám?
Majd elhúzom a nótádat: ki a zsákból botocskám!
Segíts nékem Uram! Kell az életük is!
Gyertek gazok bátran, aztán táncoljatok tük is!
Megküzdök a királlyal, az úrral, a paraszttal:
akadjon a torkukon a terülj-terülj asztal!
Vakmerő a nincstelen, ki nagyon sokat bukott,
én hidegvérrel vágom le az aranytojó tyúkot!
Az aranyhalat kifogom, s ha fogok mellé busát,
csak rádobom a tűzre, meg sem ízlelem a húsát!
Az aranyalmafából tábortüzet rakok, csak egy pálcát vágok belőle,
hogy használják a vakok:
támasznak az úton, s ha egy gazdag velük pihen,
azzal üssék agyon, vagy azzal szúrják szíven!
Miseborba fojtom az összes kövér papot!
Isten nevét harsogva lopják csak a napot!
Körülvéve aranytól, sok szobortól, sok képtől,
az utolsót is elveszik a jámbor lelkű néptől.
Fussanak a csendőrök is amíg megtehetik,
különben a nevem sírva emlegetik!
Korbácszene mellett ülnek vigaszságot?
Most az egyszer én teszek velük igazságot!
Hetedhét határon túlrepít az álom:
Galambom! Tubicám! Te leszel a párom!
Király jóváhagyását a nászunkra nem várom,
a lakodalmi táncot majd a koporsóján járom!
Járom elejébe két kicsi ökrömnek,
Gazduram! Elébe két kemény öklömnek!
Megfogom a munkát, forgatom a földet,
verek a parasztra, kéket, aztán zöldet!
A legnagyobb királyfinak leszakadt a lába,
piros vizet vitt onnan a Kapos meg a Rába,
a középső általam bekoppant egy fába,
a kicsi meg sem született, én voltam a bába!
A bálba nem hívtak, de meg sem kérdeztek,
ettek-ittak amíg az öcséim éheztek,
húgaim szomjaztak, szolgálni érkeztek,
csendes bál az bizony, amit megmérgeztek!
Szegénylegény jóllakik az igazság ízével,
szegény leány szomját oltja bosszúnak vízével:
ismeri az úri fiút, tudja milyen lesz ő,
ha eltörik a hátán néhány mogyorófavessző!
Ilyen a nép fia, ha valamit eltökél,
s ha lesz a fején zsák, és a nyaka körül kötél:
mosolyog ő azon, mert tudja a gavallér,
hogy az ő nyakát százszor jobban szorítja a gallér!
kapcsolódó videók
keressük!
