Mint víztükör,
mi szélcsendben áll,
olyan a két szemed,
ha nézel rám!
S mint éji tó fölé
behajló ág,
úgy elborít
a némaság,
ha láthatom
a szerelmet arcodon.
Szívem nem fél
többé már!
AJKADBÓL INNÉK,
KÉK ÖBLÖD VOLNÉK,
MERT SZÍVED AZ A TÓ,
HOL NINCS TÖBB SZÓ!
AJKADBÓL INNÉK,
KÉK ÖBLÖD VOLNÉK,
MERT SZÍVED AZ A TÓ,
HOL NINCS TÖBB SZÓ,
MERT A MÉLYSÉG LÁTHATÓ!
Mint parti fák
vigyáznék rád,
csak bíznád rám
az éjszakát!
A hullámok között,
akár a Hold,
ezüstre festenék
mindent, mi volt!
S ha partot érsz,
tudnád, hogy bennem élsz,
s kikötnéd szíved,
mint vén hajót!
AJKADBÓL INNÉK…