(CJ)
Holdfényben úsznak az árnyak
Az éjszakában a csillagok várnak
Mellettem az ágyon az életem értelme
Csak csendben nézem, fel ne ébredjen
Fáradt fejem lehajtom és elmerengek
A másodpercek ilyenkor gyorsan telnek
Ahogy halad az idő, mi is felnövünk
Egyszer eltávozunk, vissza nem jövünk
Mint egy hullócsillag az égen
A lángolás után kialszik szépen
Hírtelen elrohannak velünk az évek
Észre sem vesszük és elér a végzet - én félek
Az nem lehet, hogy elmúlik minden földi csoda
Minden, ami szép az nem veszhet oda
A sors akaratát felülbírálja a karma
És úgy kell tennünk, mintha nem zavarna

(yoda2k)
De érezzük, hogy fáj, mikor az utcára kilépünk
És a legelső szembejövő arcába nézünk
Nem látunk már fényt, csak haragot és kínt
Az ember elpusztít mindent, ami körbeveszi kint
A világban. Lassan elpusztítja magát
Mindenki ellenség, nincs egy igaz barát (barát)
Mondják, minden dolgot a nép nevében tesznek
De a nép ellen teszik. Becsapnak. Körbevesznek.
A falak hol állnak, elnyomják a jellemünk
Harcolnánk, de nem tudjuk, hogy ki van ellenünk
De mi csak annyit látunk, hogy a gonosz jön felénk
A nappalunkat elvették, de az éjszaka a miénk
Hosszú útnak indulunk, nem követjük a végzetet
És szeretnénk megkeresni újra azt az életet
Ami szép volt, de más ma már a nézet
S mindegy, mit teszünk, a végzet utolér majd minket

(Noryka)
Minden percben érzem, lüktet
Minden percben érzem, ahogy éget
Valami kell még, ilyen az élet
Mégis elér minket a végzet
Álmok közt élünk, ahol szebbet remélünk
Tetteinkkel, vágyainkkal csak jóra törekszünk
Olyan messze jársz, olyan távol állsz. Már csak fájdalmat érzek.
Napról napra minden dolgot egyre szürkébben nézek.

Refr:
Mikor senki nem bízik benned
Mikor nem számítasz senkinek
Mikor érzed, hogy nem adnod kell, hanem mástól elvenned
Akkor se mondd soha, hogy nem hiszel

(Addamz)
A pokolba születtünk, a mélybe köpött az élet
Gyerekként tudtuk már, hogy egyszer elér majd a végzet
Ami alól senki nem menekül, hiába is akar
A rossz mindenkit megszerez és mindenkit betakar
Lassan kezdtünk felnőni, de nem volt semmire lóvé
Itt a pénz az úr. Ha van elég, akkor te leszel a góré
Mi csak lógtunk lenn a téren, napról napra éltünk
Ha kellett valami, elloptuk. És senkitől sem kértünk
De változtak az idők, rosszabb lett a helyzet
Most már minden ember lenéz minket és elég gyakran megvet
Ha itt élsz köztünk, a gondok tönkreteszik az életed
Van aki túléli és hidd el, van, aki néha felnevet
De látja már a jövőt, amit senki nem látott
És felépít magában egy biztosabb világot
Ha már eltűnt a fény, a sötétben kinyitja a szemét
Felnéz az égre, letérdel, összeteszi a kezét

(Jossa)
Hogy mi az a végzet, nem tudom! De a kört én is lefutom
Nem bújok ki alóla, menekülőre nem fogom
Csak az a nagy rokkan, aki megmondja, mi legyen
Mikor ér utol a bűn vagy a kegyelem
A fegyelem az megvan, de túl kevés a lét
Hogy ezt az egész világot megértsd
Mert én is vagyok bizonytalan néha. Szenvedő alany
És nem tudom, meddig bírja még a lovam
A látásom sem a régi. Csak egy égi segítség,
Amitől eltűnhet arcomról a veríték
Nem léphetünk le a végzet elől,
Mert a végzet elér, onnan a sötét felől

Refr x 2