(Addamz)

Az út végén valami vár, mármint remélem,
Hogy nem hiába küzdöttem és nem hiába éltem
Hogy minden egyes könnycseppel több lett a világ
Hiszen megtettem mindent, hogy ne kövessek el hibát

De én is ember vagyok, szenvedek, mint mások,
A sötétségben mindig egyre mélyebbre ások,
És nem lehet tudni, hogy meddig tart a lélek
Nem lehet tudni, de én örökké remélek

Régen színes volt minden, a gondolatok, a vágyak,
Most csak arra van erőm, hogy más árnyékában járjak
A mélység az otthonom és nem ad erőt, soha
Kitépi a lelkem, és csak fájdalmat tesz oda

Nem látom már a fényt, csak a testemen a sebeket
Nem érzem már a szépet, csak a csuklómban a szegeket
De elindulok felfelé a hegyen,
Megpihenek az út végén, hol minden vándor megpihen

(Jossa)

Indult a bal, aztán a jobb láb.
A mozdulatok nekem csak az utat mutatták,
Hogy merre mentem, azt csak én döntöttem el
Hol az a hely, ami engem az égig emel

Felcsendül egy ismert dallam, kell, hogy halljam
Anélkül elveszett, vagyok, segít a bajban
Segített is, amikor kellett a bizalom
Az út hosszú, merre tovább? Most sem tudom

De bennem az égi erő, mint mindig, velem van
Az út, hidd el, véges és eltűnik nyomtalan,
Szól a szomorú dallam, fülembe halkan
Csak megyek előre, amíg bírja a talpam

Akartam még néhány dolgot, de így hozta a sors,
Ha belekóstolsz, abba mindent beletolsz
Siker vagy bukás, remény és a tudás
Halmozod az élvezetet, mert már fáraszt a futás

Gyötör az élet, akkor sem vetek véget,
Ha neked nem számít, hát dobd el, végleg
Megfontolom miért is, állok a szakadék szélén
Valaki vár majd az út végén

(CJ)

Megszülettél, mint egy ártatlan lélek
Megkaptad a csodát, aminek a neve élet
Csak teltek az évek, fejlődtél
Nemrég kamasz, voltál, de már felnőttél

Mögötted emlékek, jók és rosszak
Várod, hogy a holnap neked mit hozhat
Meglesz-e mindened, amire vágysz?
Teljesül-e minden, amit kívánsz?

Vajon sikeres leszel-e és teljesen boldog?
Akarsz-e sétálgatni majd a holdon?
Vagy talán nincs szükséged semmi különlegesre?
És örülsz, ha telik majd egy tál levesre.

Sok a kérdés, de még hosszú az időd
Addig lélegzel, míg bírja a tüdőd,
És hogy mi lesz az, amit elértél?
Megkapod a választ az utad végén

(Yoda)

Egyre nő bennem az indulat, mert látom,
Hogy bármit teszek, csak szarabb lesz a világom,
És nem vágom, hogy ki áll mindezek mögött
Ki uralkodik a másik érzései fölött

Talán van egy erő, ami megérint, ha fázol,
Ha a lelked lefagyott és a könnyektől szétázol
Én, még keresem a sötétben, a fényben,
A jelenben, a múltban, a csúnyában, a szépben

De nem találom és talán így a helyes
Talán nem a fog találni, aki folyton keres,
Hanem aki kér, ezért térdre esve mondom,
Vigyed el innen tőlem az összes gondom

És elindulok felfelé a hegyen,
Megpihenek az út végén, hol minden vándor megpihen…