1. Ott a mélyvízű, hűs patak mentén
Le leülök a part peremén.
Ezt az áldott mezőt, ezt a síkot
Olyan szívemből elnézem én.
Ezt az áldott mezőt, ezt a síkot
Olyan szívemből elnézem én.
2. Vajon nálad, te szép honi síkság,
Van-e bármerre táj szabadabb?
Szinte vállunk cirógatja búzád,
Melyet szőkére érlelt a nap.
Szinte vállunk cirógatja búzád,
Melyet szőkére érlelt a nap.
3. Hej, te végtelen, tág orosz rónánk,
Nincsen néked határod talán.
Mégis elférsz a szívemben, látod,
Te, szülőföldem, édes hazám!
Mégis elférsz a szívemben, látod,
Te, szülőföldem, édes hazám.