Gyorsan száguldó hűs patak partján
Orosz népdalok
Ülök némán és elnézem én,
Túl a távoli zöldellő lankán
Szülőföldemre ömlik a fény.
Ó, te végtelen dús orosz síkság,
Kéklő víz, árnyas föld, tarka rét,
Milyen tágas vagy végtelen tágas,
Mégis, mégis a szívünkbe férsz.
Édes szép hazám, szép szülőföldem,
Nincsen más ilyen nagy szabad föld.
Hol a búza úgy ring, mint a tenger,
És a bársonyos rét olyan zöld.