Búcsúzik az ősz a nyártól, dér csókol meg minden rózsaágat.
Kihaltak a messze tájak, fecskék útján sötét varjak szállnak.
Hová lett a virágillat, tarka mező zengő madárének?!
Mindent, mindent vihar tépdes, az életünk sárgúlt falevél lett.
Nyomában a téli ködnek simogató puha felhők jönnek.
A napsugár játszi, könnyed, melengeti a megdermedt földet.
Sárgúlt levél elkorhadt már, faágakon apró rügyek ülnek,
Utánunk is újak jönnek, örök sorsa ez az életünknek.