Úgy számoltam már a napokat,
Dolgoztam olyan sokat.
Nélkülöztem hopsszú éjeket,
Percre osztott lett az életem.
Izgatottan várom most a jelt,
Mit tagadjam: a szívem úgy ver.
Rám figyelnek- mennyi itt a szempár!
Köztük van, aki vár.
Felemel a biztatás,
Könnyezem a ragyogást,
Ez játék, ez harc,
A lelkem úgy hajt,
Hogy veled, csak neked
Küzdök én, amíg lehet.
Megérint a pillanat,
Hogy nem vagyok magam.
Készültem nagyon, hogy itt legyek,
Lemondtam, amit lehet.
Zúg az ének, átölel a fény,
Kárpótolhat ez ma mindenért.
Felemel a biztatás...
Hogy veled, csak...
Hogy nem leszek magam.