Hol kóborolsz édes álom,mért nem jössz már a szememre végre.
Számolgatok percet,órát imádkozva nézek fel az égre.
Kábulatban eszembe jut minden ami szívem-lelkem bántja.
Az éjszaka sötét színét csukott szemem feketébbnek látja.
Napfényes lett már a szobám milyen szép is ilyenkor a reggel.
Ágyam szélén kuporodik kicsi fiam megszólalni sem mer.
/:Amikor a napsugara rávetődik szőke buksijára.
Én vagyok a legboldogabb édesapa széles e világban.:/