Nádas kis padlásszobában születtem,
Ócska és kopott volt minden ruhám.
Egy nagy kávéház sötét szögletében
Töltöttem én el sok éjszakát.
Ismernek engem "híremről" régen,
Nem neveltek engem fehér kenyéren.
Nincs nekem ékszerem, ruhám se pénzem,
Keserves az én megélhetésem.

Megismerkedtem egy szőke gyerekkel,
Ki gazdag volt, csinos és fiatal.
Vett nekem ékszert, virágot, ruhát,
Amit a szívem s a szemem kívánt.
Megígérte azt is. hogy nőül fog venni,
S boldogan élünk, mint soha még senki.
De megcsalt, elhagyott, már nem szeret,
Légy nagyon boldog Te szőke gyerek!

Hogyha ma eljönnél a kávéházba,
Beszélnék veled, te szőke gyerek,
Elmondanám azt, hogy minden hiába,
Minden hiába, te szőke gyerek!
Elmondanám azt, hogy elvisznek téged,
Választottak már szép menyasszonyt néked,
Hogyha ma eljönnél a kávéházba,
Beszélnék veled, te szőke gyerek!

Ki fognak gúnyolni engem a lányok,
Ha többé nem jössz, te szőke gyerek...
Én neked mégis oly sok jót kívánok,
Légy nagyon boldog, te szőke gyerek!
Szerelmünk olyan volt, akár egy álom,
A csókod most is még itt ég a számon,
Ki fognak gúnyolni engem a lányok,
Ha többé nem jössz, te szőke gyerek!

Esküvőd napján lesz a temetésem,
S minden megy tovább, te szőke gyerek...
Ne sejtse senki a kínszenvedésem,
Te is csak mulass, te szőke gyerek!
Közlik a hírt majd a szegény anyámmal,
S a kávés pótol egy másik leánnyal...
Esküvőd napján lesz a temetésem,
S minden megy tovább, te szőke gyerek!