Ments meg szerelem, vagy belehalok,
Menekülni minek, ha úgy sem tudok.
Vagy szólj ha ezt odafenn megírták,
Mert tegnap óta nekem,
Rajtakivül megszünt a világ.

Van, hogy makacs a szív,
De egyedül mégsem szép a mindenség.
Mert kell, ki hazavazet,
Mint csillagkép, ha eltévedsz.
Keringnék csak én is még a semmiben,
De mosolya újból célt adott,
Vele egy más ember vagyok.
S ha nem kötné a szívem még a büszkeség,
Elszálltam volna rég.

Hát ments meg szerelem, vagy belehalok,
Menekülni minek, ha úgy sem tudok.
Vagy szólj ha ezt odafenn megírták,
Mert tegnap óta nekem,
Rajtakivül megszünt a világ.

Hány, hazudott szó,
Kitanult érintés meg szédítés.
Hullt szét, mert közelebb jött.
És hozzám ért és ugy mint egy,
Ajándékát megtaláló kisgyerek,
Lebegek ég és föld között.
Kezem a Napnak ütközött,
S ha nem kötné a szívem még a büszkeség,
Elszálltam volna rég.

Hát ments meg szerelem, vagy belehalok,
Menekülni minek, ha úgy sem tudok.
Vagy szólj ha ezt odafenn megírták,
Mert tegnap óta nekem,
Rajtakivül megszünt a világ.

Hát ments meg szerelem, vagy belehalok,
Menekülni minek, ha úgy sem tudok.
Vagy szólj ha ezt odafenn megírták,
Mert tegnap óta nekem,
Rajtakivül megszünt a világ.

Se éjjel, se nappalom,
Ami él az csak róla mesél.
Ki felkavart, mint szűz avart,
A táncos léptű szél.

Ments meg szerelem, vagy belehalok,
Menekülni minek, ha úgy sem tudok.
Vagy szólj ha ezt odafenn megírták,
Mert tegnap óta nekem,
Rajtakivül megszünt a világ.

Ments meg szerelem, vagy belehalok,
Menekülni minek, ha úgy sem tudok.
Vagy szólj ha ezt odafenn megírták,
Mert tegnap óta nekem,
Rajtakivül megszünt a világ.

Ments meg szerelem, vagy belehalok,
Menekülni minek, ha úgy sem tudok.
Vagy szólj ha ezt odafenn megírták,
Mert tegnap óta nekem,
Rajtakivül megszünt a világ.