Egyszer még nem is olyan régen,
Mikor egyikőnk sem volt ébren.
Láttam benned a mostani jelent,
És reméltem, hogy ez sokat jelent.
Kerestem benned önmagam jelét,
Egy hatalmas barátság egyik felét.
Zárva találtam a szívedet viszont,
Zokogva sirattam-e baráti viszonyt.
Régóta küzdöttünk sírva és nevetve,
Ádáz ellenségek ellen bátran vált vetve.
Nem maradt azonban ebből már semmi,
Kiadtál nekik és nem tudlak szeretni.