A barna hantok már görögnek újra
A föld a földnek így köszön
Az arcon rajzok, lásd a félelem súlya
Itt nem számít már bánat és öröm
Kérges kezetek már soha nem ápol
A ráncok közt eltűnik a könny
Fénytelen szemeken már örök az álom
A fáradt test már néma közöny
Kívül gyönyörű némák vagytok
De belül valami lágy zene szól
A végtelen űr az, mit ránk hagytok
De valami azt súgja, így van jól
Kívül gyönyörű némák vagytok
De belül valami lágy zene szól
A végtelen űr az, mit ránk hagytok
De valami azt súgja, így van jól
Úgy vigyáztok ránk, mintha lennénk
De elmos már a könnyözön
Hisz nem vagyunk mi sem
Általuk voltunk, ha nem vagytok ti, nincs öröm
Kívül gyönyörű némák vagytok
De belül valami lágy zene szól
A végtelen űr az, mit ránk hagytok
De valami azt súgja, így van jól
Kívül gyönyörű némák vagytok /Nem ápolsz, nem ápolsz
De belül valami lágy zene szól /Elhagytál, te gyászolsz
A végtelen űr az, mit ránk hagytok /Nem ápolsz, nem ápolsz
De valami azt súgja, így van jól /Elhagytál, te gyászolsz