Lelkünknek élni kell,
Míg élünk szállni kell!
S ha idők nagyura eljő,
Mosollyal leljünk békét
Hol szívünk fél
Álmok éjsötét mélyén.
Szivárvány fényünk
Elhagy s oly fakó már
Mennyekbe vágyunk
Hol csak a tökély vár
Ha értenénk, ó, ha értenénk
Bús életünknek tüze mégis értünk ég
Lelkünknek élni kell!
Míg élünk szállni kell
S ha idők nagyura eljõ
Mosollyal leljünk békét
Hol szívünk fél
Álmok Éjsötét mélyén
Rémálmok nélkül
Nem lenne vigaszság
Hős bátrak nélkül
Nem lenne igazság
Csak kétkednénk, ó, csak kétkednénk
Tán hibáink homálya hozott üres kort...
Mit remélünk mégis?
Döntéssel késve el
Zűrzavart hoz lényünk,
Szent törvényt hagyva el.
Bús az árny
Megkínzott rózsánk szirmai hullnak
Miért is halunk, ha élünk?
Hisz e rettegésünk réme tesz
Ily bolonddá…
Ily bolonddá…