Utolsó állomás
SP Éder Krisztián
/SP/
Sokszor nincsenek válaszok sokszor csak kérdezek,
az emlékeimben kutatva nem értem miért ezek a sémák
mikor már elmúltak mikor már felnőttem
mikor az élt ami hazugság végig csak álmokat szőttem,
eltakarod a torz arcom legalább nem látják, hogy sírok
amikor félek a sötétben olyan vagyok mint a fakírok
lehet, hogy alszom már, lehet a gyertya égett el,
ha majd üvöltök álmomban kérlek, hogy ébressz fel
temet a múltam látom a jövőm látom a gyermekkorom,
hogy még nincsenek problémák mert amíg apám kezét fogom,
hogy nem számít a külső hogy még hiszek a csodákban
összeomlott egy világ bennem egymagam ülök a szobában,
csalódtam benned élet, máshogy képzeltem el
amikor kellett volna hát miért nem keltem fel?
nem hiszek a sorsban biztos csak egy véletlen,
hogyha már nem szeretnék élni akkor a késem életlen,
azt mondják fakók az emlékek akkor én miért látok tisztán
mond én miért töröm magam egy régen kivágott cisztán?
hogy végre ébredj fel ha nincsenek segítő kezek
sokszor nincsenek válaszok sokszor csak kérdezek.
Refrén(2x)
hiába nézek nem látok folyton rám törnek az emlékek
ennyit a múltról nem hiszek a téveszméknek ,
álomba ringat egy gyermekkori látomás
eljön talán az utolsó állomás.
/Zsuzs/
Én azt gondoltam, hogy az enyém lehet
ahova rakhatom az összes emlékemet,
mindent ami jó volt és megbántam
amit megtettem vagy elmulasztottam
hiszen emlékből volt már épp elég,
álltam már sziklának tetején
és feküdtem a mélységben
ahonnan nem húzhatott ki senki sem,
hát érezd már ettől nem menekülsz
ezek a kis kockák amikből te is összegyűlsz
és együtt adják az érzelmet,
azt az érzetet hogy ebből elég lesz
ebben nem hiszek ezt már nem bánom,
ez már nem zavar hát nem is kívánom,
hogy bármi ami véget ért visszatérjen.
Refrén(2x)
hiába nézek nem látok folyton rám törnek az emlékek
ennyit a múltról nem hiszek a téveszméknek,
álomba ringat egy gyermekkori látomás
eljön talán az utolsó állomás.
Sokszor nincsenek válaszok sokszor csak kérdezek,
az emlékeimben kutatva nem értem miért ezek a sémák
mikor már elmúltak mikor már felnőttem
mikor az élt ami hazugság végig csak álmokat szőttem,
eltakarod a torz arcom legalább nem látják, hogy sírok
amikor félek a sötétben olyan vagyok mint a fakírok
lehet, hogy alszom már, lehet a gyertya égett el,
ha majd üvöltök álmomban kérlek, hogy ébressz fel
temet a múltam látom a jövőm látom a gyermekkorom,
hogy még nincsenek problémák mert amíg apám kezét fogom,
hogy nem számít a külső hogy még hiszek a csodákban
összeomlott egy világ bennem egymagam ülök a szobában,
csalódtam benned élet, máshogy képzeltem el
amikor kellett volna hát miért nem keltem fel?
nem hiszek a sorsban biztos csak egy véletlen,
hogyha már nem szeretnék élni akkor a késem életlen,
azt mondják fakók az emlékek akkor én miért látok tisztán
mond én miért töröm magam egy régen kivágott cisztán?
hogy végre ébredj fel ha nincsenek segítő kezek
sokszor nincsenek válaszok sokszor csak kérdezek.
Refrén(2x)
hiába nézek nem látok folyton rám törnek az emlékek
ennyit a múltról nem hiszek a téveszméknek ,
álomba ringat egy gyermekkori látomás
eljön talán az utolsó állomás.
/Zsuzs/
Én azt gondoltam, hogy az enyém lehet
ahova rakhatom az összes emlékemet,
mindent ami jó volt és megbántam
amit megtettem vagy elmulasztottam
hiszen emlékből volt már épp elég,
álltam már sziklának tetején
és feküdtem a mélységben
ahonnan nem húzhatott ki senki sem,
hát érezd már ettől nem menekülsz
ezek a kis kockák amikből te is összegyűlsz
és együtt adják az érzelmet,
azt az érzetet hogy ebből elég lesz
ebben nem hiszek ezt már nem bánom,
ez már nem zavar hát nem is kívánom,
hogy bármi ami véget ért visszatérjen.
Refrén(2x)
hiába nézek nem látok folyton rám törnek az emlékek
ennyit a múltról nem hiszek a téveszméknek,
álomba ringat egy gyermekkori látomás
eljön talán az utolsó állomás.
kapcsolódó videók
