Nézni sem bírom, más hogyan zuhan,
de irigylem, ki merészségből
zuhan boldogan
Gyerek voltam még –
„ugorjak” – kérték
ígérték, hogy elkapnak,
de mégsem így történt
És én most mégis –
mégis megteszem
a zuhanás végén most talán
szerelem vár rám
Nem szabad, tudom,
a tűzzel játszanom,
de dacolni a veszéllyel
izgalmas nagyon
„fuss, amerre látsz!” –
ha az ész dönt, ezt teszem
de szívem valahogy azt súgja,
nincs mit vesztenem
Hát akkor mégis,
mégis megteszem
a zuhanás végén most talán
szerelem vár rám
Lezuhansz és felkelsz…
velem így volt számtalanszor
ugye, most máshogy lesz…
Készülj, mert ugrok! ugrok!
elkapsz, jól tudom
zuhanok, mégsem félek én
lehet, hogy mégis van remény
ragyogó ég, sok-sok fény,
szerelem vár ránk.