/Eckü/
Jelentéktelen, igazából semmilyen
Apró jelek mégis látszódik az értelem
Oszlik a köd, nyirkos levegő
Feltehetően ez is magyarázható
Inog az ingergörbe, vékony csövekkel hálóznak be körbe
Gyengén pislákol a gyertya
A kelta népmesékben milyen nap a szerda?
Talán a hangok túlélik
Vagy a génkezelt lombikbébik
Váltják valóra a szomorúfűz óhaját
Télikabátra hímzett búvárnaszád
Csendes terror, lappangó gyűlölet
De mindenhol félnek tőle
Tánc, hidrogénbomba
Átlátszó kitinpáncél transzba ejtő látványa ringat ágyadba
A világ elszédülve
Na mi van huligánok be vagytok már készülve?
Légszomj az üvegbe ezt leírtam egy füzetbe...
/Brash/
Ha egy szót sem szólsz,elviszlek oda ahol nincsenek szavak
Eltemetem gondolataid egy vékony kavicsréteg alá
Ahol a tavak világitanak éjszaka újat hozva
Mint egy betépett fej kavargó örvénye szebb világot alkotva
Vagy utazgatva valami nagyvárosi erdőben
Kúszónövényként a lüktető betondzsungelben mászni
Egy részeg balerinával reggelig járni a hajnal táncát
Égböl leszakitott fényeket dézsmálni,mint egy vadalmát
Mikor csak a lényeget érzed, nem az alkotórészeket látod
Akkor tudod,hogy beleszerettél valamibe
Semmi érzés nincs most,csak folynak a betűk
Csendből épített vár a társam,ökölbe szorult bánat vár talán rám
Behunyom szemem,szemhéjam mögött egy új világ tárul ki
Melyben kitárulkozhatom én is
Vagy marad az örök csend egy vékony kavicsréteg alatt
Ahol egy betépett fej kavargó örvénye tovább szalad