Egy hóval borított fagyos téren,
Ültünk ketten a Moszkva téren.
Borral a kézben a nyarat vártuk,
Az égen a napot már régen láttuk.
Kiborultam aznap este,
A szemem a lány fenekét leste.
Ráfagyott a nyál a szám szélére,
Nem értem el az ital végére.

Nem törődtem a friss sebeimmel,
Sose bírtam az ösztöneimmel.
De más idők voltak akkor,
Mindig otthon voltam reggel hatkor.
Sose szégyelltem énekelni,
A seggfejek sem agyonverni.
Nem féltem se vaszsaruktól,
Sem a kormánytól, sem kopaszoktól.

Lehetett volna szép barátnőm,
Ha nem lett volna a lelke kőből.
Lehetett volna sok barátom,
Ha jövőt is olyan szépen látom.
Lehetett volna büszke apám,
Ha nem hasonlítottam volna rá.
Lehetett volna minden jó,
Ha nem forogna a földgolyó.

Refrén.
Lehetett volna minden jó,
Ha nem forogna a földgolyó.
Álom, óceánok, kishajó,
Lehetett volna kurva jó.
Itt nincsen más csak a szartenger,
Körülöttem sok szar ember.
Nincsen más mit tehetnék,
Egy kiló gyógyszert megehetnék.

Nem vár rám senki sem,
Nem vár rám semmi sem.
Mi a fenének nézzek előre,
Ha csak a ködöt látom belőle.
Bent sincs meleg,
Csak a hideget érzem.
Sebes a lelkem,
Ó elvérzem.
Betölt mindent a halál szaga,
Nem hatott meg az élet szava.

Refrén.
Lehetett volna minden jó,
Ha nem forogna a földgolyó.
Álom, óceánok, kishajó,
Lehetett volna kurva jó.
Itt nincsen más csak a szartenger.
Körülöttem sok szar ember.
Nincsen más mit tehetnék,
Egy kiló gyógyszert megehetnék.

Azt mondják, az idő megszépíti az emlékeket,
Bár belőlem nem hoz mást elő, csak rémképeket.
Azok a felejthetetlen szép pillanatok, amik a feledésbe merülnek,
Képeim az arcodról, egy régi füzetbe kerültek.

Refrén.
Lehetett volna minden jó,
Ha nem forogna a földgolyó.
Álom, óceánok, kishajó,
Lehetett volna kurva jó.
Itt nincsen más csak a szartenger,
Körülöttem sok szar ember.
Nincsen más mit tehetnék,
Egy kiló gyógyszert megehetnék.