Nem késő kimondani
Visszajöttem
Köszönni a hegyeknek,
A lobogót felemelni
Apád öltönyét
A szekrényből kivenni
A valóság csak látszat
Titkon beismerni
Nem késő szürkületben
Lámpát emelni
Eltévedt utazónak
Jó utat mutatni
Ketresztet vetve az asztalnál
Kenyeret szelni
Elfelejtett szavak
Értelmét keresni
Valaha együtt volt
A nagy család
Egy nyelven beszélt
Apád s unokád
Akár kiért szólt a harang
Az égből könnycsepp hult
Nem vehetik el tőlünk
Jövőnk s ami a múlt
Még nem késő a bástyán
Feleselni a széllel
Üvölteni a végtelenbe
Ide élni születtem
Leülni anyád mellé
Hallgatni meséket
Apáddal építeni
A kenyérnek kemencédet
Még nem késő lányodnak
Énekelni dalt
Nem késő visszakérni
Mit elvettek a multat
Nevetni a vádakat
Kergetni álmokat
Nem késő keresni
Veszetnek hitt dolgokat
Valaha együtt volt
A nagy család
Egy nyelven beszélt
Apád s unokád
Akár kiért szólt a harang
Az égből könnycsepp hult
Nem vehetik el tőlünk
Jövőnk s ami a múlt
Mert a család a miénk
Miénk a nemzeté
Erdő lesz magányos fákból
Csúcsuk felhőkhöz ér
Minden kicsi házban
Hol pislákol a láng
Még nem késő úgy élni
Ahogy tette apánk