Nyáron újra fesztiválhelyszínné változik a veszprémi Gyárkert
tovább
Nyitott Ajtók
Kérdőjel
(NA MI VAN?)
Mi akkor vagyunk őrjítőek,
Mikor nektek elment az eszetek.
Mi akkor leszünk valóban komolyak,
Mikor már mindenki ezt képzeli magáról.
Mink akkor vagyunk misztikusak,
Mikor Ti már nem hisztek az ősötökben.
Mink akkor vagyunk keresztények,
Mikor Ti már tagadjátok Istent.
Mi akkor filozofálunk,
Mikor Ti elvesztek a részletekben.
Mi akkor hirdetünk Bölcsességet,
Mikor még a parlamentben is csak locsogás van.
Mink akkor lángolunk a szeretettől,
Mikor az emberek mind összezuhantak a nyomorúságtól.
Mink akkor értjük az érthetetlent,
Mikor szerintetek elavult dolog álmodozni.
Mi akkor látunk a jövőbe,
Mikor Ti már a múltat is elfelejtettétek.
Mi akkor szólunk a hiedelmek ellen,
Mikor bedőltök a babonának – varázslásnak.
Mink akkor írunk rólatok igazul,
Mikor Ti olcsó horoszkópot készíttettek.
Mink akkor válunk buta diákká,
Mikor Ti azt képzelitek különbek vagytok nálunk.
Mi akkor válunk Zsenivé,
Mikor ezek után eltelik másfél évtized.
Mi akkor vagyunk erősebbek,
Mikor mindenki ellenünkre van.
S mi akkor vagyunk gyengék,
Mikor tisztában vagyunk önmagunkkal.
Mink akkor vagyunk gyermekek,
Mikor nap-nap után újra megszületünk.
Mink akkor vagyunk (teljesen) szabadok,
Mikor sikerül a társadalmat felzaklatnunk.
Minket akkor engednek ki a börtönből,
Mikor feltalálunk egy újabb művet.
Mi akkor bánunk egymással barátságosan,
Ha elmerülünk az alkotás örömében.
Mi azt tartjuk,
Hogy a bizalom a cselekedetektől elválaszthatatlan:
Mikor felkelünk az asztaltól,
Hisszük: nem szakad ránk a plafon, míg átérünk a szobán
– Ezért is vállalkozunk ennek a megtételére.
Tehát tudjuk, hogy fontos hinni és tenni,
És azt is tudjuk mit,
De nekünk kellemesebb, inkább lustálkodni!
Mi akkor vagyunk őrjítőek,
Mikor nektek elment az eszetek.
Mi akkor leszünk valóban komolyak,
Mikor már mindenki ezt képzeli magáról.
Mink akkor vagyunk misztikusak,
Mikor Ti már nem hisztek az ősötökben.
Mink akkor vagyunk keresztények,
Mikor Ti már tagadjátok Istent.
Mi akkor filozofálunk,
Mikor Ti elvesztek a részletekben.
Mi akkor hirdetünk Bölcsességet,
Mikor még a parlamentben is csak locsogás van.
Mink akkor lángolunk a szeretettől,
Mikor az emberek mind összezuhantak a nyomorúságtól.
Mink akkor értjük az érthetetlent,
Mikor szerintetek elavult dolog álmodozni.
Mi akkor látunk a jövőbe,
Mikor Ti már a múltat is elfelejtettétek.
Mi akkor szólunk a hiedelmek ellen,
Mikor bedőltök a babonának – varázslásnak.
Mink akkor írunk rólatok igazul,
Mikor Ti olcsó horoszkópot készíttettek.
Mink akkor válunk buta diákká,
Mikor Ti azt képzelitek különbek vagytok nálunk.
Mi akkor válunk Zsenivé,
Mikor ezek után eltelik másfél évtized.
Mi akkor vagyunk erősebbek,
Mikor mindenki ellenünkre van.
S mi akkor vagyunk gyengék,
Mikor tisztában vagyunk önmagunkkal.
Mink akkor vagyunk gyermekek,
Mikor nap-nap után újra megszületünk.
Mink akkor vagyunk (teljesen) szabadok,
Mikor sikerül a társadalmat felzaklatnunk.
Minket akkor engednek ki a börtönből,
Mikor feltalálunk egy újabb művet.
Mi akkor bánunk egymással barátságosan,
Ha elmerülünk az alkotás örömében.
Mi azt tartjuk,
Hogy a bizalom a cselekedetektől elválaszthatatlan:
Mikor felkelünk az asztaltól,
Hisszük: nem szakad ránk a plafon, míg átérünk a szobán
– Ezért is vállalkozunk ennek a megtételére.
Tehát tudjuk, hogy fontos hinni és tenni,
És azt is tudjuk mit,
De nekünk kellemesebb, inkább lustálkodni!
kapcsolódó videók
keressük!
