Halott tűzhányók, ismét kitörnek!
A kiégett föld, ha gabonát lát
Újból áldottá lesz!
Mesélnék egy Királyról, ki azért
Halt meg, mert nem ismerhetted. Óh, óh!
Elmondom majd neked! ―
Hogy azok tanítanak igazán,
Akik minden dolognak az okát
Megmondják. Megmondják!
Ébredés
A kulcsszavak:
Tiszta
Megvilágosodott
Éber.
Honvágy-tétel
Többé
Nem akarom,
Honvágyam nincsen;
Hazámat nem ismerem.
Csendben lemondok róla,
S mindenkinek vagyok minden,
Mindenki nekem, Egy.
…De a honvágyam még ennél is erősebb!
A kinyilatkoztatott vallásokról
Nyomorult indiaiak és más idegen Fiak
Mikor imádják a „tehenet”
Vagy bármi egyebet,
Sajátos hasadás szerint látják
Az Egyetlen Egyet!
De annyira nem végesítik őt…
A Mindennek, megfordítva
Már nincs igazsága!
A kozmikus monoteizmust élik most.
Rendszerüknek az a hiánya, hogy megállnak
Anélkül, hogy meghatároznák:
A Lélek szubsztanciáját!
Az Isteni Színjátékról
(Dante Alighieri)
A pokol egyik bugyrában:
Jobban kinyitva szemem kapuját,
Láttam köztük Platónt, Szókratészt,
Megülni a mély filozófiát;
Ott láttam ülni a Tudók vezérét,
Hol körben ült a Bölcselő család.
Mind őt csodálták, mind őt dicsérték;
Láttam köztük Platónt és Szókratészt,
Kik a többieknél közelebb kísérték.
Az Ős Géniuszokról
Az isteni skiencifizmus megnyilatkozása:
1. A magát gondoló eszme
– És az önmagáról tudó igazság
2. A következtetés kiindulópontja
– Test és lélek kapcsolata
3. Tudomány, személyes megismerés
– Melynek célja a szabadság
4. Az abszolút magáról tudó ész
– És amit elmondott Arisztotelész!
Aktus Arisztotelész
A legtökéletesebb
A szeretkezés.
A Mesterekről
Kant ― mestere a kritikának
Bacon ― az ős induktivitásnak
Leibniz ― monászok világának
Descartes ― a bölcsesség szavának
Hegel ― a lélekfilozófiának
Szent Tamás ― a nagy skolasztikának
Heidegger ― a lét igazságának.
Mester vagyok.
A Mester én vagyok.
„És én és az Atya egy vagyok”.
Megnyugvás
Most igyál még egy kortyot
És szívj mély levegőt,
A valóság kiábrándító,
A mosoly megszökött.
Az ifjúság! Az ifjúság!
Párizs, hol van szép májusod?
Melyet vérbe fojtottunk!
Üvegszilánkok hullanak,
A rabok sírnak.
Lent, lent. Nincs Szabadság!
A Francia dal véget ér,
Talán okosabb lettél.
Kérlek, mondj most egy imát
Az új nemzedékért.
Az ifjúság! A Drága Ifjúság!
Énekünk most véget ér,
Építkeztünk már,
S ha a pokolban is templom áll:
Eljön a megnyugvás.
Szép ifjúság! Szép ifjúság!
A skiencifizmus földet ér:
Széttárta szárnyait.
A felidézett hanghullámok
A kutyát sem érdeklik.
Óh ifjúság! Óh ifjúság!
A pokol felett templom áll,
Ha hinnem még szabad.
– A szörnyű gyötrelmekre
Válasz újból csak az erőszak.
Az ifjúság! – Felfalja az erőszak.