Hogy mért nem írok könnyedebb verseket?
Olyast’t, hogy a madarak hogyan mekegnek?
De hát nem is mekegnek, hanem csipognak!
Csacsognak, dalolnak – egymásnak felelnek
– S mivel nem nekem…
Nem is írhatok verset már ennél érthetőbben.
S ha nehéz a téma
Vagy rossz lett a strófa,
Arról sem I = „én” tehetek
Mert nem tudod mi az a Filozó’fa.
Ha pedig ismered, úgy be hazudj
Mert aki a bölcsességet szereti,
Művemet így vagy úgy megérti.
Csak ha volna türelmetlen,
Vagy bosszantja az ismeretlen,
Akkor véli szüntelen: „a kecskeszó is jobb nekem,
Mint ez a … förtelem!”