Szél tekereg a fák között, az égre feloson a Hold.
Szemem előtt vonul el a látomás; a múlt, mi csupa csoda volt.
Míg táncom lejtem, a Nap forog, a világra rámosolyog.
Lecsap a sötét felhő, s vele hirtelen hamar itt terem
az a féktelen, vad erős eső.
Bőg, kavarog a bősz vihar, de árja hamar elapad.
Mi ez a lágy fuvalom a testemen, mi hattyúlánnyá átváltoztat?