Halk dal hallik a sötét éjszakán
Tábortűznél dalolgat egy szép magyar huszár
Dalolgat halkan, messze száll a hang
Útja nehéz, véres, de dicső és magyar
Sebektől görcsös már a két keze
Rabláncot nem visel sosem a szíve
Bátran, a csatában első sorban volt
De dicső bajtárs mellett rásóhajt a hold
Pipáját a szájához bőszen emeli
Szippant egyet halkan és tovább énekli:
Ref.:
Ó, magyar Isten, mutatsd meg az utat
Mondd el nekem, hol talál a holnap
Hol talál a holnap és hol van az én hazám?
Mondd merre menjek, a szabadság útján
Dörren az ágyú és csattan a kard
Véres áradatban győztes csata
Vitéz lovas vágtat át a harcmezőn
Ellenség hullik nyomában mindenütt
Felvillant már a fényes napsugár
Ébred a tábor a hosszú éj után
Szépen halkan a dal tovább száll
De golyó süvít át a foszló éjszakán
Szépen halkan a dal tovább száll
De golyó süvít át a foszló éjszakán
Ref.:
Ó, magyar Isten, mutatsd meg az utat
Mondd el nekem, hol talál a holnap
Hol talál a holnap és hol van az én hazám?
Mondd merre menjek, a szabadság útján
A vitéz holtan hullik a tűz mellé a porba
Kiesik kezéből pipájának rúdja
Átáramlik rajta a halál véres kardja
És tovább él a dalban a vitéz legendája
Átáramlik rajta a halál véres kardja
És tovább él a dalban a vitéz legendája
Ref.:
Ó, magyar Isten, mutatsd meg az utat
Mondd el nekem, hol talál a holnap
Hol talál a holnap és hol van az én hazám
Mondd merre menjek, a szabadság útján
Ó magyar Isten, hol van az én hazám
Mondd el nekem, ki vigyáz majd rám
Ki vigyáz rám és mit teszel értem
Ha nincs segítségem, hagyj végre élnem