Elvarázsolt kávéház,
ide nem sok ember jár,
itt délutánok árnyékát
és délelőttök fényét láttuk már.
Elvarázsolt kávéház,
az órám itt nem jár,
itt másképp látlak, másképp látsz,
a pult fölött egy régi illat száll.
A szemed tükréből a szemem néz most rám,
csak halkan szólj, ha szólsz, és lassan érj hozzám.
Elvarázsolt kávéház,
és bódult kávégőz,
nézem arcod játékát,
a pincér tébolyító kávét főz.
A szemed tükréből a szemem néz,
és látlak, mintha álmodnék;
a gőz száll, mint a vágy,
az arcod, mint egy szétdúlt ágy,
ez itt az elvarázsolt kávéház.
Elvarázsolt kávéház,
itt rádió sem szól,
te összegyűrsz egy szalvétát,
és ámulunk és minden így van jól.
A szemed tükréből a szemem néz most rám,
csak halkan szólj, ha szólsz, és lassan érj hozzám.
Elvarázsolt kávéház,
egy elvarázsolt pár,
az ablakból egy árny néz rád,
az asztalon már ott a számla.
Elvarázsolt kávéház,
a pincér körben jár,
és elvisz csészét, tányért már,
és elmegyünk, és nem jövünk ide már.
És nem jövünk ide már.
És nem jövünk ide már.
És nem jövünk ide már.