Én vagyok a Burger Szepi, úgy nézzenek meg.
Egy valódi ferencvárosi fenegyerek.
A lejbim, meg a pantalom utosó darab,
Húsz krajcárért vettem hozzá a kalapomat.
Hej
De a lányok szeretnek, szép Szepinek neveznek,
És felém mindenek, és folyton nevetnek
Hota-ti-ra-ram
Nee haragudj, de táncolok a fecser Márival,
Nó még a Sárival, nó még a Fánival
Én szeretem a lelkemet, a kicsi Fánikát,
Kinek pisze orrát maj le harapnám, ju-héj!
Nee haragudj, de táncolok a fecser Márival,
Nó még a Sárival, nó még a Fánival
Én szeretem a lelkem, a hű de szép nevű leányt,
Aki a szivembe nagy tüzet csinál
ju-héj!

Azér, hogy én német vagyok a szívem magyar,
Meg is magyarosítottad magadat hamar.
Ha a táti, meg a mámi bár mit is tész,
A Burger Szepiből mahónap Vári Józsi lesz.
Húúj,
Akkor lesz csak jajj, jajj, jajj,
A lányoknak baj, baj, baj.
Józsi - fogják mondani - gyere velem táncóni.
Hota-ti-ra-ram. Bam!
Nee haragudj, nem táncolok a fecser Márival,
Nó meg a Sárival, nó meg a Fánival
Én szeretem a lelkemet, a kicsi Rózsikám,
Kinek pisze orrát maj le harapnám, ju-héj!
Nee haragudj, nem táncolok a fecser Márival,
Nó meg a Sárival, nó meg a Fánival
Én szeretem a lelkem, a hű de szép kicsiny leányt,
Aki a szivembe nagy tüzet csinál
ju-héj!