Szerelem napsütését
Felváltotta a félhomály
Homokba rajzolt szavainkat
Messzire sodorta a dagály
Csak a szomorú, fájó emlék
Ami belőled megmaradt
Agyamba vésődött mélyen
Minden egyes hazug szavad
Refr:
Hiába kiáltasz majd, amikor egyedül leszel,
Többé nem hallom a hangod,
Nem számít már, hogy mit teszel
Én otthagylak téged vergődni,
Jéghideg utcasarkokon,
Nem foglak sajnálni,
Hiszen te tettél azzá, aki vagyok.
Ismerem jól a magányt
Akár veled, akár nélküled
Nem tart vissza semmi már,
Hiába nyújtod a kezed.
Elkéstél vele, tedd csak el
Lopott könnyeim, Kedvesem
Tiéd minden álmom, vágyam
Az emlékeim, az életem.
Refr.
Refr.
Tudom, azt hiszed most még,
Hogy ezek mind csak üres szavak,
Nem foglak elhagyni,
Nem felejthetem el arcodat.
De elég volt, én végzek
Ezzel a pokoli szerelemmel,
Soha nem nézek vissza többé
Te se tedd, csak
Menj el!