Kristóf neked könnyű, te csak egy légy vagy,
Téged minden mindig mindenkor hidegen hagy,
Te mosolyogva mászol és zümmögsz,
Örömmel repülsz mindenféle bűzhöz

Neked könnyű, te nem jársz az iskolába,
Ahol megnyúzzák az embert és utána
Nem engednek el, hogyha kéred,
A Tanárok meg mosolyogva ontják a véred.

Refr.
(de) Kérlek, írjál nekem Kristóf arról, hogy milyen az az élet,
Mikor nem basztatnak folyton folyvást mindig csak téged.
Mikor nem kérdezik tőled, hogy mikor uralkodott,
A mit tudom én, hogy hívják, leszarom, nem érdekel,
És azt sem tudom, hogy hogyan írják.

A tanárok elől nincs menekvés,
Mert ha elmászol, ők rádmásznak,
És mint a hernyók, szívják ki a nedvemet,
Néha elveszik az egész életkedvemet.

Refr.
(de) Kérlek, írjál nekem Kristóf arról, hogy milyen az az élet,
Mikor nem basztatnak folyton folyvást mindig csak téged.
Mikor nem kérdezik tőled, hogy mikor uralkodott,
A mit tudom én, hogy hívják, leszarom, nem érdekel,
És azt sem tudom, hogy hogyan írják.

Mondd csak, Kristóf, ha én is melléd repülök,
Tényleg teljesen megkergülök,
És mint az állat, nekimegyek a falnak,
Nem menekülhetek előled, mert így is hallak.

Refr.
(de) Kérlek, írjál nekem Kristóf arról, hogy milyen az az élet,
Mikor nem basztatnak folyton folyvást mindig csak téged.
Mikor nem kérdezik tőled, hogy mikor uralkodott,
A mit tudom én, hogy hívják, leszarom, nem érdekel,
És azt sem tudom, hogy hogyan írják.