Azt mondják a felnőttek, hogy a gyermek a legfőbb kincs,
de pontosan épp a mi ovinkban erről szó se sincs.
Nálunk itten Sári néni a kőszívű elnyomó,
és ez nem jó-ó, így ez nem jó-ó.

Nem, azért sem, nem fogjuk hagyni,
hisz végülis az ovi a miénk,
harcolunk a boldog oviért!!!

Folyton azzal kinoznak, "kezet mosni!", ha étkezünk,
már lekopik lassan a mosdástól mind a két kezünk.
Ebben is a Sári néni a kőszívű elnyomó,
és ez nem jó-ó, így ez nem jó-ó.

Nem, azért sem, nem fogjuk hagyni,
hisz végülis az ovi a miénk,
harcolunk a boldog oviért!!!

Másik kínzás nálunk itt az undorító spenót,
És ellene senki se lázad, ha nem hagyhatjuk ott.
Ebben is a Sári néni a kőszívű elnyomó,
és ez nem jó-ó, így ez nem jó-ó.

Nem, azért sem, nem fogjuk hagyni,
hisz végülis az ovi a miénk,
harcolunk a boldog oviért!!!

Mindig ágyba kényszerítenek minket ebéd után,
ott szenved az ember egy órán át minden délután.
Ebben is a Sári néni a kőszívű elnyomó,
és ez nem jó-ó, így ez nem jó-ó.

Nem, azért sem, nem fogjuk hagyni,
hisz végülis az ovi a miénk,
harcolunk a boldog oviért!!!

Sári néni végigcsókolta mind az egész ovit,
és azt mondta máshova helyezték és most búcsúzik.
Borzasztóan rossz volt tőle hallani rémes hírt,
és lett nagy bőgés és ő is sírt.

Nem, azért sem, nem fogjuk hagyni,
hogy Sári nénit tőlünk elvigyék
harcolunk a Sári néniért!!!