Kereslek az út porában tévelygők között,
A Nap hetedik udvarában, ahová Jézus költözött.
Kereslek a világ végén és azon is túl,
A pokolban, a szakadék szélén, világtalanul.
Kereslek, mint szó a csendet, mikor a zaj fogan,
Mint méhéből kiűzött gyermek, ki mindig padlón van.
Kereslek, de nem talállak, mert önmagad foglya vagy,
Jönne egy ember, vagy jönne egy állat, ki így is elfogad.
Tessék, tessék, itt minden eladó!
A tökéletes ember, ki semmire se jó!
Tessék, tessék, olcsó az élet!
Melyik naprendszerben keresselek téged?
Idegen lények jönnek, bűnösök és szentek,
El kéne már dönteni végleg, hogy melyik úton menjek?
Nem szólnak, csak néznek, figyelnek mindenkit,
Valami rosszat érzek, pedig nem csináltam semmit.
Nem csináltam semmit, nem csináltam semmit!
Itt vannak az idegen lények, a bűnösök és szentek,
El kéne már dönteni végleg, hogy a törvény kinek kedvez?
Nem szólnak, csak néznek, figyelnek mindenkit
Valami rosszat érzek, pedig nem csináltam semmit.
Nem csináltam semmit, nem csináltam semmit!