Ahogy jársz, és ahogy lépsz,
Mint könnyű szellõt érzem, mikor hozzám érsz.
Semmit nem vársz, semmit nem kérsz,
Nekem adnál mindent, mikor hozzám érsz.
Semmit nem szólsz, és nem beszélsz,
Én a csendben is érzem, mikor hozzám érsz.
Semmit nem vársz, és semmit nem kérsz,
Nekem adnál mindent, mikor hozzám érsz, és tovább mész.
Csak áll a világ szótlanul, minden ember térdre borul,
S az eső, csak egyre hull.
Hajnali szél, hozzád simul, s könnyû szárnyán útra kél.
Már messze jár, száz hegyen túl, hol a nap tüzében, az eső hull.
Csak egyre hull, és áll a világ szótlanul.
Már nem kell fegyver, és minden ember, térdre borul.
Mert eljön, aki végtelen, hozzád eljön, aki névtelen,
Mint a gondolat, amely testet ölt, eljön, akit vár a föld.