Feledés
Popper Péter
hogy nem látlak már.
De itt van még a falamon
az a rég festett táj,
s egy arckép, mit nálam hagytál.
Minden nap újból hallom:
mi elmúlt nem fáj,
Így van, nem is tagadom,
de még nem más a világ,
vagy száz szál, ami köt még hozzád.
Ami elmúlt, nem fáj,
olyan könnyen viszi feledés.
De ha meglátlak majd,
tudom kell még az az ölelés,
mivel elringattál,
mivel megnyugtattál.
De tudjuk, mi elmúlt, nem fáj.
Minden nap elkell hagynom,
amit megszoktam rég.
A kávét ahogy te adod,
olyan csöndes szelíden,
ha a reggel túl sok nekem.
Ami elmúlt, nem fáj,
olyan könnyen viszi feledés.
De ha meglátlak majd,
tudom kell még az az ölelés,
mivel elringattál,
mivel megnyugtattál.
De tudjuk, mi elmúlt, nem fáj.
Hát engedni kell…
had fusson el.
S ha eltűnt nincs már,
nem kell, s nem járt.
De félek, hogy nem volt elég,
hogy nem múlt el még
S múltunk helyét
nem fonja át, csak régi emlék
egy illat, és egy hang, mely tiéd.
album címe: Dalok gyertyafénynél
megjelenés: keressük!
hossz: 4:12
kiadó: keressük!
zeneszerző: Popper Péter
szövegíró: Szabó Ágnes
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 5915