Eljött az a perc amit régóta vártam
Hosszú az, az út amit bejártam
Itt állok s szememben ezernyi emlék
Nem kérek mást csak velem temessék
A rozsdás ajtó lassan kitárul
A hajnali Nap az arcomba bámul
Nem kérem az Istent:- könyörülj rajtam
Sokáig a sorsa másnak én voltam
A tűz ameddig még a szívben lángol
A tűz ameddig ég addig a sorsom bennem él
Vár az út amin már elveszett sok vándor
Vár az út amin elindultam s nem vár már több remény
Többé nem tép a szél, a napfény nem kísér
Mindenem az idő lassan hordja szét