megint egy semmiségtől izzadsz reggel
repedt sarkad fáj
kiloccsan a csésze mellé a kávé tejjel
tudod, megint csaltál
előtted áll egy ember álmos szemmel
tetszkik, amit látsz
te vagy, nem más, ki mindent, amit élni kell
a tükörben találsz
egy zöld szemből többet értesz, mint ezer szóból
előtted szép jövő
leléptél halk titokban száz szobából
ha kell, ha nem: ez a nő
fülekbe neveket súgsz a félhomályból
így olvad a jég
szomorkás idegen testtel alvadt reggel
meddig bírod még?
cukorból annyi pont, mint sárból, sóból
akarja minden száj
varázsolj szívtörőt egy zöldborsóból
így bűvöl a bűbáj
mi lesz, ha áprilisban egy délután majd
szemet szúr a szád?
tudod, egy cseppnyi bűbáj, egy csésze vágy
én nem vigyázok rád.