Vége, elbúcsúzom, úgy érzem nincs tovább
elfogyott minden erõm, a lélegzet is fáj!
Ha gondolod majd rád hagyom, vérzõ szívemet
õrizned nem muszáj, úgysem kell senkinek!
Néha annyi szépet látok, a szívem megszakad!
mégsem vagyok hálás, csak sajnálom magam.
Az életnek oly sokat adtam, de semmit nem kapok
Elegem van a játékokból, igazságot akarok!
Észre veszed majd, hogy felmásznod már nincs hová
a hõsök terme, üresen áll!
Az élet nekem is fáj, de nem az nyer, aki mindig kiabál
fogadd végre el, nincs igazság!
Észre veszed majd, hogy felmásznod már nincs hová
a hõsök terme, üresen áll!
Hidd el nekem is fáj, és csak az nyer, aki mindig kiabál
fogadd végre el, nincs igazság!