Akkor van a baj, ha nem látja a szem,
hogy hova megy a láb.
Az ember nekivág, de hamar elesik,
pedig nincs is akadály.
Akkor van a baj, ha nem érti a fül,
hogy mit gügyög a száj,
Hiába beszél, hiába ugat, hiába kiabál.
Lehetetlen, két lábbal két úton járni.
Egy szívvel két urat imádni,
Hit nélkül csodákra várni bolond hazugság.
Lehetetlen egyszerre két lovon ülni,
Szárnyak nélkül az égbe repülni,
Másokat is magaddal húzni bolond hazugság.
Akkor van a baj, ha elindul a tánc,
és nem mozdul a láb.
Ha énekelni kell, hiába szól a dal,
ha csak dadog az a száj.
Akkor van a baj, ha már nem érzi a szív,
hogy mi az ami fáj.
És éhesen maradsz, üres a hasad,
pedig tele van a tál.